Fiatfalva közepén áll az unitárius és református felekezetek által közösen használt templom. Világszerte ritkaságnak számít a közösen birtokolt templom.  Minthogy a fiatfalvi unitárius egyházközség kezdeti időszakáról csak homályos sejtéseink vannak, a templomról sem tudunk többet.

Az egyházi irattárban fellelhető írásos emlékek, továbbá a falu területén végzett régészeti ásatások eredménye és a néphagyomány alapján feltételezzük, hogy a mai templom helyén egy középkori katolikus templom állhatott, amely a reformáció során az unitáriusoké lett. Az első konkrét adat az unitárius templom létezéséről 1630-ból való032+15062. Bár ez a templom kezdetben az unitáriusoké volt, már a XVII. század második felétől a reformátusokkal közösen használták, később közös birtokká lett.

Első leírása 1773-ból így hangzik: „Vagyon egy kő templom, mely a Reformátusokkal köz lévén, a két Ecclesia alternatim szokott belé járni. Körülötte sorba rakott deszka czinterem, mellynek az Unitaria Ecclesia rész jó, a Reformátusoké puszta. Ezen, templomnak a Nap nyugott felöl véginek tetején vagjon egy kis Harangláb, mellyben vagyon két harang, edjik a Reformátusoké, másik az Unitáriusoké, az Unitáriusokén vadkan ilyen betük: I.N.R.I.T.V. 1665.”

1783-ból így beszél róla egy forrás: „a négy támpillérrel övezett hajóból, és tőle diadalívvel elválasztott szentélyből álló templom a középkor végén épült a faluban lévő birtokosok és a falu közösségének erejéből.”

A templom XVIII. századi legrészletesebb leírását az 1789-es püspöki vizitációs jegyzőkönyv adja: „… egy kívülről négy kőlábbal megerősített ép kő templom sendély fedél alatt, dél felől való ajtaja előtt lévő fa tornáczocskával együtt; mely tornácz alatt ezen Templomban mennek bé egy két felé nyíló vas sarku és záru szép festékes ajtón.”

A templomnak két keskeny és két széles fakeretes, üveges ablaka van, vasrostéllyal ellátva. A székek deszkával padoltak. A templom mennyezete virágmintás festett deszka. 

A templom piacán van egy „[…] kőből rakott Árcus, kőből való Praedikáló szék, felette való szép velummal […]”. A templom deli részén helyezkedik el egy „festett éneklő pulpitus”, nyugati részén pedig egy „festett Chorus”, fölötte a templomon kívül a harangláb, a már említett két haranggal.

A templom egy háromszögű telken fekszik, amelyik egyik felöl az országúttal, másfelől a patakkal, harmadik felől a Nemes Klára birtokával határos.

A fennebb leírt templomot 1803-1810 között teljesen újraépítették ugyanarra a helyre, részben a régi anyagból, nagyobb részben újból. Az addig nyugati részen állott harangláb helyett a templomhajó sokszög alakú keleti végébe tornyot emeltek. 

A költségek fele-fele arányban oszlottak a két egyház között. Ezt az épületet 1834-ben kisebb mértékben javították, 1893-1894-ben pedig megújították. Ekkor javították ki a belső fabútorzatot, a mennyezetet, és festették le kékes-szürkére, elfedve a mennyezet egyes családok nevének feliratát tartalmazó kazettákat.

Napjainkban is még ez a festés díszíti a fabútorzatot és a mennyezetet, bár már kissé kopottas.

Megemlítendő a reformátusokkal közös keblitanácsi gyűlés határozata 1892-ből: a képeket, koszorúkat, családi címereket két hét alatt el kell távolítani a templomból, mert nem fér össze a protestáns egyszerűséggel.6 Még érdekesebb az, hogy csak 1958-ban visznek be először szőnyeget a templomba.

A torony keleti falán a XX. század elején ez a felirat állt: „Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz és bátorságos lészen” (Példa 18,10), míg a déli oldalára napórát készítettek. 

Az 1967-es javítás alkalmával új felirat került a toronyra: ISTEN DICSŐSÉGÉRE ÉPÜLT 1803. ÚJÍTTATOTT 1893. JAVÍTTATOTT 1967. A mai keletelt épület homlokzatán a következő felirat olvasható: ISTEN DICSŐSÉGÉRE ÉPÜLT 1803. ÚJÍTTATOTT 1893. JAVÍTTATOTT 1967. JAVÍTTATOTT 1997. 

A templom ma 561 négyzetméteren fekszik. A hajó hossza 18 méter, szélessége 8 méter, a torony magassága 32 méter. Ha délről közeledünk a templom felé, kis portikuson, ha keletről, a torony alatt kell áthaladnunk. A templombelső ma így néz ki: két-két padsor húzódik nyugat, illetve kelet, egy pedig dél felől. A keleti padsorokban a férfiak, a nyugatiakban a nők foglalnak helyet. A déli padsor műsorok szereplői vagy meghívottak részére van fenntartva.

A kelet-nyugat irányú hosszanti templomhajó északi részén, a déli bejárattal szemben, áll a szószék, a szószékkoronán ezzel a felirattal: „Újíttatták a helybéli nők 1894-ben”. Attól jobbra (kelet felé) a papi szék, balra a gázüzemű hősugárzó van. 

A templom piacán két úrasztala van. A hajó nyugati részében faoszlopokon áll az unitárius karzat, keleti részében, szintén falábakon, a református karzat, mindkettő külön orgonával és énektáblával. 

A szószék bal és jobb oldalán, a falon, egy-egy márványtábla állít emléket az első világháborúban elesett fiatfalvi hősi halottakról. A baloldali táblán az unitárius, a jobboldalin pedig a református hősi halottak nevei olvashatók. Az emléktáblákat mindkét felekezet külön-külön készíttette 1928-ban. A második világháborúban elesett hősök névsorát a két felekezet közös emléktáblán örökíttette meg, amelyet a szószék melletti baloldali falon helyeztek el. A déli bejáraton belépve kis asztalt, rajta faragott szép perselyt találunk, Burszán Zoltán adománya. A templom első padjait, a karzatok elejét piros-fehér varrottasok díszítik, melyek az 1972-75-ben konfirmált ifjak ajándéka.

Az 1992-es Hargita megyei műemlék-jegyzék a fiatfalvi unitárius-református templomot műemlékként tartja nyilván 21B0095 számon.