Fiatfalva kiemelkedő különlegessége, hogy unitárius és református népe egy közös templomot használ évszázadok óta, ami nemcsak Erdélyben, hanem Európa-szerte is ritkaságszámba megy.

Amíg a nagyvilágban konferenciák, kongresszusok, különböző gyűlések, tudományos dolgozatok állandó témája az ökumenizmus, addig e kis közösség tagjai génjeikben hordozzák, és naponta megélik azt évszázadok óta. A felekezeti együttélés kezdete a források hiányossága miatt homályba vész.

Amint már említettem Fiatfalva a XVI. század második felétől Keresztúr,illetve Újszékely filiája volt, és már ebben az időben, ha nem is mind, de néhány kivétellel a lakosok unitáriusok. A református felekezet csak a XVII. század elején kezd kialakulni.

A XVI. század végén az Udvar református birtokos kezére ment (Huszár Mátyás), aki a cselédeket, zselléreket, jobbágyokat református hitre térítette át. 1642-ben már 14 református család volt a faluban, akik istentiszteleteiket az Udvar nagytermében tartották. Hogy a reformátusoknak nem, s az unitáriusoknak volt templomuk a XVII. század elején, bizonyítja egy 1630-ból származó adat, amely szerint a székelykeresztúri reformátusok kérték a fejedelem engedélyét, hogy a keresztúri unitáriusok járjanak Fiatfalvára, mert ott van az unitáriusoknak templomuk, a fiatfalvi reformátusok pedig Keresztúrra, mert nekik nincs templomuk.

A következő adat már 100 évvel későbbi.

Az 1726. május 20-án tartott püspöki vizitáció megállapítja Fiatfalváról, hogy: „Filia külön mesterrel. Egy templom, melyben a reformátusokkal alternatim járnak.” 1732-ben ezt jegyzik fel: „Itt, Fiatfalván, elpusztulván a reformátusok templomok, kérték a mieinktől, hadd járjanak alternatim a mi templomunkba és megengedtetett, csak hogy nem akarják közösen építeni a templomot.” E dátum azonban nem ad pontos kiindulópontot, mert a megengedés történhetett sok évvel korábban is, amit bizonyít egy 1789-es anyakönyv táblájára írt feljegyzés: „A két eklézsiának azon egy templomba egyenlő jussal való járása olyan régi, hogy arra senki nem emlékszik”, ami érdekes módon egy 1795-ös református matrikulán is megtalálható.

A fentiek alapján elmondható, hogy a két felekezet egy templomba való járásának kezdetét körülbelül a XVII. század végére tehetjük. Az 1789. június 9-én tartott püspöki vizitáció beszél először úgy a fiatfalvi templomról, mint amelyik „közre bíratik”, azaz közös birtok.

1803-1810 között a két felekezet már együtt épített templomot, amit mai napig együtt birtokolnak és tartanak karban.